Ma hozzá egy történetet a saját, hogy ezen a honlapon, ami a bizonytalanság – Bizonytalanság interkulturális. Tudtam volna írni akárhány történetet ebben a témában, az egy kifüggesztett egyszerűen az egyik, hogy jön szóba, mint a friss példa. Én vagyok az első generációs kanadai – szüleim és ősei a brit – így azt gondolhatja, pillanatok interkulturális bizonytalanság nem történik velem Kanadában.

Rossz – és biztos vagyok benne, hogy a hangulat vágások szerte a kulturális dimenziók megtalálható ebben az országban. Nem számít, hogy a közelmúltban érkezett Kanadában, hogy Ön Aboriginal, beszél franciául vagy angolul, mint az első nyelv, itt élt öt évig, vagy egész életedben, már volt egy pillanat, amikor már találkozott valamilyen szempontból egy másik kultúra – vagy a saját – és talált magának kíváncsi, hogy. Talán, mint én, találta magát tudni, hogy mit kell tennie.

A a kis minta a saját egész életen át tartó tapasztalatai, Tudom, hogy ezek a pillanatok alakulnak történeteket lehet tanulságos, nehéz, humourous, inspiráló. Ezek a is úgy tűnik, a kis-ben jelentősége – vagy tényleg nagy. Nem azt mondom,, hogy a tapasztalat ez az azonos mindannyiunk számára – bizonytalanság úgy érzi, más, az, inkább ijesztő, , amikor minden, és mindenki körülötted meg úgy érzi, ismeretlen. Még mindig, van valami közös van, valami közös, és azt hiszem, fontos, hogy kommunikálni ezeket a történeteket, mert azzal, hogy mindannyian a pillanatokat, amikor szembe kell néznünk a bizonytalanság, függetlenül attól, hogy a kulturális háttér, nagy equalizer. Sharing mi jön ki ilyen pillanat lehet a motiváció, hogy belépjünk a kulturális csomópontok gyakrabban és most már tudni fogjuk, hogy esélye van – nem vagyunk egyedül.

Remélem nem vagyok egyedül után, és van egy történetet ezzel kapcsolatban szeretne megosztani – Szeretném hallani, és biztos vagyok benne sok más ember is. Kattintson az itt olvasni a történetet írtam,

Átmentem egy matrica az én környékemen a minap, hogy jutott eszembe erről a projektről – a történeteket, hogy én már hallani a beszélgetések, és történetek, már jön a honlapon.

“Nem hiszem, mindent, amit gondol.” Okos. Számomra, az egyszerű mondat elegánsan választja két gondolkodási folyamat, amit oly gyakran, mint egy és ugyanaz. Megállapítja, hogy a legkisebb pillanatra között, amikor azt látjuk, vagy nem válaszol a valami egy bizonyos módon – és amikor a kulturális normák rúgni, hogy erősítse meg számunkra, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy "látni’ vagy válaszol rá.

Néhány történet körüli események osztálytermekben különösen jöhetnek szóba. Az egyik, Én hallgattam egy csoport magas teljesítő hallgatók, nőnek fel, mint azok egy individualista-orientált kultúra, légtelenítő a frusztrációt, ahogy a tanár egy kollektivista kultúra utasította őket,. Az is, hogy csak a tinédzserek, a diákok leíró viselkedés mintha teljesen megmagyarázhatatlan számukra. Olyannyira, hogy ahogy tükröződik a beszélgetést, Azon kaptam magam, gondoltam, ha legalább egy részét az érzékelt minőség szakadék támadt két különböző orientációban a tanulási, csattogó egy osztályteremben. A kihívás az, hogy ha a tanár és a diákok nem a látásmód, amely lehetőség – A színpad készen áll a sok kölcsönös félreértés és a frusztrációt.

Tehát vissza a matrica – mi van, ha van egy módja, hogy fagyassza be a pillanat az időben – mielőtt agyunk azt mondják, hogy valami jó vagy rossz, , hogy mi is csak regisztrálni “különböző” vagy “váratlan” és fedezze össze? Ez is, amit hallottam néhány történetet, amit megosztott – megvalósítása, hogy pontosan abban a pillanatban, és megállt, elég hosszú, hogy kérdezd meg magadtól, vagy minden más – mi a helyzet, hogy az?

Ha ezt a hozzászólást kéri a történet az Ön számára, Remélem megosztani!