Egy nő, Azok, sütött neki hagyományos afgán kenyeret számunkra, hogy élvezze, ahogy beszélgettünk körülötte asztalnál való harcok, a viharos utazás Kanadába, és álmaik egy bőséges jövőbeni gyermekeik számára. Huma alszik a kanapén az ő kis Burnaby apartman vele két tizenéves fia a hálószoba. Férje maradt Oroszországban, ahol a család eredetileg elmenekültek a háború idején. Ő hiányzik neki, és hiányzik szempontjai egykori élet Kabul első női televíziós házigazda a 70-es, well-known and well-respected.

Annak ellenére, hogy néz borzalmas szegénységben, és egyes esetekben a rasszizmus Vancouver, és annak ellenére, hogy megtanuljak egy új nyelvet és szokások meglehetősen idegen a számukra, Huma és a más nők kifejezett öröm itt élő. A lehetőség, hogy élni Kanadában volt valami, hogy kincsként. Ők nem fogadott családtagjaik vissza a hazájukba, bár, és a történetek engem vágy, hogy Vancouver még biztonságosabb, more inclusive place for them to thrive.

Ahelyett, hogy passzív áldozatai körülmény, Látom menekültek aktívan alkalmazkodni az új kulturális tájkép, és alkotó interkulturális kapcsolatokat hozzáadni értelmében nem csak az életüket, hanem az életét akiket megölelte, magamat is beleértve. Csodáltam a női kíváncsiságot és nyitottságot, és megkérdőjelezte a saját képességét, hogy továbbra is így ha én belökték egy új kulturális miliő. A lehetőség, hogy hallgatni a történeteket terjeszteni a saját érdekében a közös kultúra: A nők továbbra is nyitott az új nézőpontok elfogadása miközben kifejezi különböző részei kulturális identitásuk azok új barátokat, kollégák, és a szomszédok, parts they cherished close to their hearts.

A multikulturalizmus politika jelentése a közösségi szinten, mi támaszkodnak bizonyos fokú nyitottság közötti kanadaiak és újoncok, alapján képesek vagyunk magunkat tükröződik más, és végül, a mi készek, hogy áthidalja a szakadékot "mi" és "ők", így marad nekünk egyszerűen és leginkább, "Minket."

- Lindsay Vancouver