Nőnek fel, mint a bevándorló gyermek nehéz volt. Az első kérdés, amit gyakran feltett volt “Honnan jöttél?” Az egyszerű válasz az volt Pakisztánban. Volt részem. Kívül, Azt hittem, Kanadában élő nehéz volt. Én terrorizálják, hogy egy “Paki”, a védő szülők nem engedték, hogy menjek sleepovers és filmek, és a ruháimat szaga a pakisztáni fűszerek anyukám használt hagyományos élelmiszer. I was caught between two worlds and didn’t know how to reconcile them.

Nem vagyok biztos benne, amikor ez történt, de valamikor az általános iskolai évek, mondván, hogy én voltam a pakisztáni már nem az egyszerű válasz, hogy. Az emlékek és az élet Kanadában jobban megismerték. A szüleim arra bíztatott, hogy megünnepeljük, és hozzájárul, hogy az új haza, és ne feledje, az egyetlen hagytam. I remember attending my Citizenship Ceremony and excitedly telling my 5^én osztályos tanítója Mrs. Burnett that I was now a Canadian.

I volunteered at an MPP’s office and had my first trip to Ottawa where I called my mom from the Peace Tower at the Parliament of Canada in awe of where I was standing.

Munkám során egyetemi évek, a University of Toronto, Elkezdtem utazni nyaranta. Munka külföldön különböző közösségek, Én ugyanazt a kérdést én kértek Kanadában “Where are you from?"Azt válaszolta, "Kanadából"

A következő kérdés az volt, “Hol vagy te valójában a?"A csalódottság, néha döbbenet, Azt válaszolnám, “Születtem Pakisztánban, de Kanadában nőtt fel”. I was very proud of my Pakistani birth and early years but I was also very sure that my home was now Canada.

-Ban 2009, a család úgy döntött, hogy menjen vissza a pakisztáni. Voltam izgatott és ideges. Mielőtt eljöttünk Kanada, Emlékszem, arra gondoltam senki nem fogja megkérdezni, hogy hol vagyok a – Folyékonyan beszélek Urdu, wear the traditional shalwar kameez and will not stand out in a crowd.

Amikor megérkeztünk Lahore, Kimentem a családommal, és elrendelte a chana étel egy utcai árust. Én csak most kezdtem enni, amikor eHonnan jötttam mögött halkan megkérdezte “App Kahan se Hain?” jelentés “Where are you from?”

Nem tudtam elhinni, hogy. Nem itt!

Születtem csak néhány óra autóútra Lahore nevû városban Sargodha. Mondtam neki, hogy a pakisztáni. She wasn’t convinced and asked again.

Azt mondtam,, “Születtem Pakisztánban, de Kanadában nőtt fel.” Mi ütött ki egy beszélgetést, és beszélt az életünk különböző részein a világ. Nem tudtam segíteni, de gondolom az ember lennék, ha a család soha nem hagyta Pakisztán. Amikor megérkeztem vissza Kanadában, Én túlterheltek, hogy megmagyarázhatatlan érzése “otthon” when I saw Toronto.

Ma, Én még mindig megkérdezte, honnan való vagyok. Ha azt mondjuk, hogy én vagyok a pakisztáni-kanadai a könnyű és a helyes választ, hogy. Lehet, hogy született egy része a világnak, és örült a kevés emlékem van, de Kanadában az otthonom. Közösen, a két helyen tettek engem, aki vagyok, és hogy, I am grateful.

-Sadia Mississauga

Én feleségül vett egy nőt, aki egy negyedik generációs kanadai ír-katolikus származású. Mint egy gyerek, apja is húzza a család minden vasárnap templomba. De aztán volt egy világi megvilágosodás – golf – és üzembe cserélni ima. Ma, az összessége a vallás a feleségem családja áll a gyors, többnyire érthetetlen, grace before meals.

A feleségem és én ateisták. Nincs utalás a vallás az otthonunkban. . Mi tekintettel ezeket a kulturális, nem vallásos, icons.

Még soha nem volt olyan vallási vagy kulturális konfliktusok a mi otthon, mielőtt a gyermek született és azóta. . They couldn’t be more dissimilar from one another. Minél fiatalabb a kiköpött az anyja. Amikor fiatal volt, ő is beszélni non-stop ahogy az anyja tette, mint a gyermek (vagy úgy Azt mondják, és én nem elhinni, hogy). A feleségem családja nevezte őt “Csevegő”. És 30 vagy év múlva hívják a lányunkat, “kis Chatty”.

A nagyobbik lányom, vele szemita funkciók, úgy néz ki, mint én. Ő önmagát azonosítja a zsidó. Sok barátja zsidó, ő utazott Izraelbe vele zsidó barátja, falafels és matzoh labda leves közé a kedvenc ételek. Néhány évvel ezelőtt részt vett egy szombati vacsora az egyik az ő zsidó barátja házában. Szerette a vallásos elemek: A dalok, ima és áldás. Jött haza, hogy este egy értelme a nélkülözés – she had been denied exposure to the religious side of being a Jew.

A fiatalabbik lányom elment az azonos daycares és iskolák ugyanazon a környéken, mint a nővére,. Ő önmagát azonosítja a kanadai zsidó és ír katolikus származású. Ő egy elkötelezett ateista. Right now she’s traveling through Southeast Asia and is far more interested in the history and politics of the region than the religious shrines.

Ugyanaz otthon, azonos nevelés, azonos környezetben. Hogyan magyarázza a különbségeket a lányaim’ ön-azonosítások? Fogalmam sincs. Azt tudom, de, hogy úgy érzem, nagyon szerencsés, hogy él egy közösség - és egy olyan országban, – a kulturális önmeghatározás egy személyes választás nincs következménye. Nem csak ez megengedett, it’s encouraged.

- Carl Winnipeg